A Seria A csapatainak negyede amerikai cégé vagy befektetőé. De nem csak az lehet meglepő, hogy milyen sok klub váltott gazdát és valutát a bajnokságban, hanem az is: a múltjukra mindig is büszke elit csapatokat vettek meg amerikai milliárdosok. De miért is ennyire népszerű az olasz bajnokság a tengerentúlon?
AS Róma, AC Milan, Fiorentina, Parma, Spezia, Bologna és Venezia – ebben az idényben ezt a hét csapatot is észak-amerikaik vezetnek. 2011-ben kezdődött ez a folyamat, amikor is egy amerikai üzletemberekből álló csoport egyből Olaszország és az olasz foci szívét vette célba, és 67%-os tulajdonrészt vásárolt a Róma csapatában, 70 millió euróért. A labdarúgó szövetség akkori elnöke, Giancarlo Abete szomorúan reagált a hírre, azt hangoztatta, minden olyan legendás családnak, aki az olasz klubokat vezette, folytatnia kéne a munkáját, hiszen ez tette naggyá a bajnokságot.
Egy évre rá James Pallotta – aki tagja volt az előbb említett üzleti körnek -, kivásárolta a társait és egyedüli külföldiként többségi tulajdonos lett az AS Rómának. A pénzember úgy vélte, a csapatot alulértékelik, ő kiváló üzleti lehetőség lát az olasz főváros legnagyobb csapatában. Ezzel a lendülettel 2013-ban egy 10 éves mezszerződést írtak alá a Farkasok a Nike-val és úgy tűnt, igaza is volt az olasz gyökerű tulajdonosnak. 2020-ig tartott ez a korszak, melynek a végét a drukkerek a legszívesebben elfelejtenék. 2017 óta ugyanis nyíltan beszélt eladási szándékáról, aminek fő oka az volt, hogy halogatták a hatóságok a saját stadionhoz szükséges papírokat és engedélyeket. Jó szándéka és ötletei ellenére a csapat nem nyert se bajnokságot, se kupát és Európában sem volt sikeres, erre a tűzre pedig csak olaj volt, hogy a legendás Francesco Tottit kitette a klubvezetésből és akkora kedvenceket adott el, mint Nainggolan, Salah vagy Alisson. Pallotta el is adta tulajdonrészét közel 200 millió euróért, de szintén amerikai kézbe, a Friedkin csoportnak.
De nincs egyedül a Róma, 2014-ben Joey Saputo tagja volt egy csoportnak, mely a Bolognát vásárolta meg. Furcsának tűnhet, hogy valaki a tengerentúlról vesz egy középcsapatot, de erről majd később.
2018-ban pedig az Elliott Managment kezébe került az AC Milan, miután a korábbi kínai tulajdonosok hatalmas tartozásokat halmoztak fel és nem tudták fizetni a hitel törlesztő részleteit. A pénz amivel ugyanis a klubot megvásárolták, a fele a fent említett Elliott Managmentté volt. A fizetésképtelenség oka a csapat rossz átigazolási politikájának és a magas fizetéseknek, valamint a Bajnokok Ligájáról való sorozatos lemaradás volt.
Tavaly előtt Rocco Commisso, egy olasz születésű amerikai milliárdos a Fiorentinát vette meg, Kyle Krause pedig tavaly lett a Parma 90%-os tulajdonosa, kevesebb mint 100 millió euróért. Robert Platek pedig 25 millióért vásárolta meg a Spezia-t, Duncan Niederauer csapata, a Venezia pedig most jutott fel az olasz élvonalba, így még egy amerikai tulajdonú klubja lett a ligának. Az üzletemberek jórésze arról beszélt csapata megvásárlásakor, hogy milyen kiváló befektetés az olasz labdarúgás, valamint bíznak abban, hogy ismét olyan meghatározó szerep jut majd a Seria A-nak, mint annak fénykorában.
Viszont az élet nem fenékig tejfel. A Juventus kivételével egyik csapatnak sincs saját stadionja, mindenki bérli a stadiont, amelyben játszik a helyi önkormányzatoktól. Ezen létesítmények nagyrésze az 1990-es világbajnokságra készült és azóta nem nagyon nyúltak hozzá egyikhez sem. És mivel csak bérlik az arénákat, az egyetlen nap, amikor bevétele lehet a csapatnak a stadionból, az a meccsnap. A közvetítési jogok szempontjából is csak negyedik a bajnokság, hiszen a német, a spanyol és angol csapatok is több pénzt kapnak évente, mint az olaszok. Ez azt is jelenti, hogy sokkal olcsóbban lehet megkaparintani egy-egy olasz klubot, mint az előbb említett három bajnokságban bármely csapatot.
A Forbes magazin 2021-es listáján nincs a Top 10-ben olasz csapat. A Juventus, igaz csak egy hellyel, de lecsúszott az elit helyekről, a Roma és a Milan viszont beszorult a két angol átlagcsapat, az Everton és a West Ham közé.
A kiváló üzleti lehetőség abban rejlik, hogy a Seria A-ból is négy csapat indulhat a Bajnokok Ligájában és sokkal olcsóbb, mint bármelyik népszerű amerikai sport vagy az amerikai labdarúgó bajnokság. Ráadásul az Olaszországban nincs még egy sport, ami ennyi embert mozgat meg, mint a labdarúgás, így kifejezetten nagy a piaca a Seria A-nak országhatárokon belül is. Ezért is van lehetősége arra a Parmának, a Bolognának és a Speziának, hogy felújítsák stadionjaikat. Rocco Commisso arénát is szeretne építeni a Fiorentinának, de ezek a tervek egyelőre megfeneklettek, mert lehet, hogy a befektető nem csak az új stadion, hanem a csapatot is dobja.
James Pallottának is hasonló tervei voltak korábban a Rómával, de ő sem járt sikerrel és a hírek szerint ezért adta el tulajdonrészét. 2013-ban azt nyilatkozta a Sports Illustratednek, hogy az a baja a Seria A-nak, hogy nem elég modern és az előző században él és amíg ez nem változik, a bajnokság nem lehet a legjobb. Ezzel a problémával néznek szembe a jelenlegi tulajdonosok is, kérdés, fel tudják-e kavarni az állóvizet.