A Barcelona Frankfurt elleni hazai veresége a krakkói javasasszony segítségével még magyarázható, de a Cadíz, illetve Rayo Vallecanotól kapott zakó már nem. Most azt próbáljuk megfejteni, hogy a katalánok csak tartoztak egy-két pofonnal maguknak, vagy azért ennél komolyabb problémáról van szó.

Fiatalok a veteránok helyett

Philippe Coutinho ékes példája annak, hogy Xavi szívesebben ad lehetőséget a La Masia növendékeknek, mintsem a nagy neveknek, akiknek a múltja nagy, a jelene sem kicsi, de a jövője jóval rövidebb, mint a Bercelona terve. Bár a Pequeno Mágicoért (kis varázsló) kifizetett vételárba majdnem belerokkant a spanyol államháztartás 2017-ben, a támadó középpályás a legjobb teljesítményét akkor mutatta meg, amikor kölcsönadták, Katalóniában semmi sem működött. Antoine Griezmannt hasonló kört futott, hihetetlen összegért vették meg őt is, de öröklakást nem kellett vennie, mert a francia kölcsönbe már vissza is tért az Atleticoba, akik az érte kapott összeg töredékéért szerezheti vissza véglegesen. Ezeknek a rossz döntéseknek az árát most fizeti meg a Barcelona – és nem csak anyagilag!

Rablórömi a transzferablakokban

A régi új elnök, Laporta, kiváló érzékkel szerez meg lejáró szerződésű játékosokat, akikért fizetni ugyan nem kell, cserébe viszont a fizetési csekkük vastag. Így érkezett Aubameyang és a nyáron így érkezhet Kessié és Christensen is (ha csak nem fordul fel fenekestül a világ). A kölcsön+vételi opciós lehetőségekkel is ügyesen operál a Barcelona, Adama Traoré is így dübörgött a Wolwerhamptontól és ha minden jól megy, végleg marad is.

Az öltöző

Egy csapat életében nagyon fontos a taktika, az erőnlét, de a Barcelonán most talán egy lélekgyógyász segíthet a legtöbbet. A lelkesítő beszédektől azokig a kis gesztusokig, mint hogy a játékoskijáróban várta Xavi minden meccs után csapatát és velük örült, innen indult minden. A játékkedv és a jó hangulat mellett Dani Alves is visszatért a Camp Nouba, így egy újabb legendás játékossal bővült a keret, illetve egyelőre még csak a kispad.

A katalán satu

A Barca az elmúlt években gyakran futott bele nagyobb pofonokba modern felfogású, agresszív focit játszó csapatok ellen, mint a Liverpool vagy a Bayern München. Erre lehet jó gyógyszer a letámadás, amely Xavi játékfilozófiájának az alapja – a támadósor az első védelmi vonala a katalánoknak.

A korábbi csapattársak

A Piqué-Alba-Busquets trió kapta talán a legtöbb kritikát a Koeman éra alatt, mert a teljesítményük általában elmaradt a tőlük megszokottól. Xavi érkezése óta Piqué Araujoval már szinte szavak nélkül értik egymást, a különbséget akkor láthatta igazán mindenki, amikor az uruguayi védő mellett Eric Garcia játszott. A középpályát megint úgy uralja Busquets, mint egy anyahajó és Alba is új életre kelt a védelem baloldalán.

A kulcsemberek

Pedri sérülésből tért vissza, amikor Xavi átvette az irányítást és azóta gyakran a mezőny legjobbja. Araujonak még nem mentek a Barcelona szintjén a hosszú indítások, viszont Luuk de Jong újra önbizalommal játszik és fontos pontokat mentett csapatának. A legnagyobb fejlődést Dembelé mutatta. Nyílt titok volt, hogy télen menni akart, ráadásul a szerződéshosszabbítása minden hiteles portál szerint zsákutcába futott. Az új edző első meccsein még a keretben sem volt, ebből sokan joggal azt gondolták, nyáron ingyen hagyja el Spanyolországot, ahová egy kisebb ország GDP-jéért szerződött. Aztán Xavi játszatni kezdte, amiért reflexből ki is fütyülték, de a támadó nyilatkozatai és aztán a teljesítménye elhallgattatta a kritikusokat. Gólokat lő vagy készít elő, és ha a széleken megindul,  a védők csak a szerencsében bízhatnak meg a tömeghatásban – ketten vagy hárman képesek megállítani Dembelét. Torres és Aubameyang is ódákat zengtek róla, az előbbi meg is mondta, ha az kell a maradásához, ő elrabolja a franciát. Újrakezdődött a hosszabbításról szóló egyeztetés is és nem kizárt, kevesebb pénzért is maradhat Dembelé.

Hogy mindezek ellenére, miért kapott ki háromszor egymás után otthon a Barcelona, azt csak a krakkói javasasszony tudja?!