Ma már letűnt kornak számít a hatvanas évek vége, amikor a játékosügynököknek nem kellett kimozdulniuk az agglomerációból. 1967-ben valószínűleg több kiegészítőjegyet adtak el az átlagosnál a helyi buszjáratain Glasgow keleti oldalán, ugyanis a Celtic abban az évben kis túlzással még a vesztes meccseit is behúzta.
Mindenre lőttek
Mostanság csodaszámba menne, de 55 éve senki nem lepődött meg azon, hogy a Celtic tarolt a hazájában. Elvitt minden kupát és megnyert minden bajnokságot. Amit a skót legények akkor műveltek, azt nem lehet másnak nevezni, mint totális háború. 34 meccsen lőttek 111 gólt, ami azt jelenti, hogy ipari erővel terhelték meg szinte minden meccsen az ellenfelek kapuit. Az egyetlen gyenge pontja a Celtic mészárlásának, hogy mindez egy olyan bajnokságban történt, ahol igazából két csapat között dőlt el szinte mindig az arany, a legtöbben csupán a tisztes helytállásért küzdöttek csak. Ami pedig a ’67-es évet illeti, az előző háromból két „Bajnokok Ligáját” megnyerő Intert is elintézve nyerték meg a világ elsőszámú trófeáját. Ez már alapjáraton nagy teljesítmény, de az igazi portéka csak most jön: az egész keretben két tartalékkapus, az északír Kennedy és a dán Martin, valamint a glasgowi születésű, de ír állampolgár Gallacher kivételével mindenki skót állampolgár volt. A két kapus az említett idényben nem lépett pályára egyszer sem, így igazából egy “idegenlégióssal” tarolt a Celtic. A keret minden pályára lépő tagja pedig a stadiontól 30 mérföldre (nagyjából 48 kilométerre) született. Ez már magában rekordgyanús, viszont az idényben szerzett 196 gól a mai napig világrekord. Jock Stein mester maradandót alkotott, az egyszer biztos.
Mi a helyzet a modern fociban?
Ma ez a felállás elképzelhetetlen lenne, a Celtic utolsó bajnokiján 2022-ben ugyanis négy skót játékos volt a kezdőben, további három pedig a kispadon (amerikai, svéd, japán és ausztrál játékosok is játszottak). Nézzük meg az idei Bajnokok Ligája döntőjét, illetve az összeállításokat. A Liverpool és a Real Madrid csapata is több, mint 30 mérföldre van a ’67-es Celtictől, a vörösök jelenlegi keretéből csak Alexander-Arnold és Curtis Jones, a királyiaktól pedig Carvajal és Nacho született a stadion 50 kilométeres körzetében. A legmesszebb nem is Salah született Liverpooltól, a 3700 kilométerrel épphogy dobogós, Keita 4977 kilométere is csak ezüstérmes, az arany Firminoé 7650-el. A madridiak “negatív” rekorderei között a szintén ott vannak a brazil légiósok, Marcelo, Rodrigo és Vinicius is több, mint 8000 kilométerre születtek a spanyol fővárostól, az ukrán tartalékkapus, Lunin pedig több, mint 3200 kilométerrel, Valverde a maga 9949-ével, Kubo pedig 10780-al(!) iratkozott fel erre a képzeletbeli listára.
Visszatérve egy pillanatra a ’67-es gólokhoz – a Celtic 196 találatához igazán közel sem tudott egy csapat sem kerülni. A Torino ’47-ben lőtt 125-öt, a Real Madrid 2011-ben 121-et, az AC Milan pedig ’49-ben 118-at.
Nem holnap fogják megdönteni a Celtic rekordját, de holnap lehet az első nap, hogy többen tudnak majd erről a csapatról és az elképesztő 1967-es évükről.